2. Krausz Dominika írásai
Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.




Ott van az otthon, ahol vár valaki

Egy fikciós történetben mi most együtt fekszünk valahol, igazából nem is írnék mert már hajnali 3 óra körül járunk és Te úgy sem engednéd, hogy ilyen sokáig fent maradjak. Vagy csak szimplán veled lennék eltelve. Már a gondolata annak, hogy belegondolok, úgy aludnánk mint ahogy mindig vágytam, ringatnál a karjaidban, abban a finomra hangolt két karodban, olyan lágyan mint mindig.

olvass tovább

Merj szeretni!

Nem szerettem beléd, csak nehéz kimosni az ágyneműt amin rajta hagytad az illatod. Amibe itt maradt még az ölelésed illata, nehéz az, aminek Te illata van.

olvass tovább

A férfi egyszerű

Mindent csinálhatunk, de nem úgy. A mai férfi elvárás nagyjából egyenlő a nullával, így mindkét oldal alkalmazkodik. Abban a pillanatban, amikor eldöntöd, hogy Te most aztán kapcsolatot szeretnél, megfogalmazódik benned jó esetben valamilyen elképzelés.Nem felszínes, külsőségekről vagy az illető szemszínéről beszélek. Mély dolgokról, amelyek életszerűek. Olyanokról, amik nem csak valamicskék. 

olvass tovább

Ego harcok

Sokféle érzést különböztetünk meg. Leginkább a szerelmet és a gyűlöletet illik jól elkülöníteni. Bár, akik nagyon értenek az érzésekhez azt vallják, hogy ez a két érzés nincs is olyan távol egymástól.

olvass tovább

A nagy könyv

Sok esetben összekeverjük a valóságot az elképzelt valósággal. Édesanyám mindig azt mondja, az az ember akinek fontos vagy soha nem fog kétségek közt hagyni ennek a bizonyosságával kapcsolatban. A saját értékeidet nem kell, hogy kérdőre vond mert ott van. Szinte kézzel fogható, hogy értékes ember vagy. Egyszeri és megismételhetetlen, pont annyira, mint senki és mindenki ezen a földön. És milyen nagyon igaza van.

olvass tovább

Hozzám tartozol

Nem tudom hányszor eshet szét két ember élete, ahogy azt sem, hogy velünk hányszor történt már meg. Minden egyes alkalommal valami új dolgot kell kibogozni, mindig egyre több por marad az elégetett pillanatokból és nekünk most itt a jelenben is küzdeni kell. Hol egymással, hol egymásért. Vannak átmeneti és változó dolgok az életben. Az évek során kiderült, hogy bármekkora a baj, mi nem tudunk máshogy lenni. Sokszor próbáltuk más úton, vagy máshol keresni azt amit mi tudunk egymásról. De a végén mindig valaki keresett, összefutott vagy egyszerűen megjelent.

olvass tovább

Felesleges játékok

Az érthetetlen és a felfoghatatlan is létezik. Azzal is találkozunk amit nem értünk és el kell fogadnunk a tényt, hogy van amire soha nem fogunk választ kapni Szerettem azt az érzést, amikor vártalak, hogy arra vártam mikor találkozunk. Most is várlak, mert nem alszom. Magamtól kelek, az ébresztő órám teljesen haszontalanná vált.

olvass tovább

A világnak dolga van velünk

Fel volt készülve a világ. 2012. december 21-én történt volna… amikor a nagy tudósok a világvégét jósoltak. Én tisztán emlékszem, anyukám azt mondta aznap ne menjek iskolába. Jól kinevettem, mert én nem hittem benne. Mert féltett engem, aztán egy jót kacagtunk az egészen, persze csak utólag. Anya mindig azt mondta csak akkor fogom megérteni, hogy ő mit érez, ha majd lesz nekem is gyerekem. Én most őt féltem, meg a családomat. Talán hasonló ez az érzés. Nos, most ugyanez történik,mint 2012-ben. Csak az emberek tényleg meghalnak és mi ezen nem nevetünk. Nincs világvége, de könnyen lehet.

olvass tovább

A nap végén

Rájövünk majd egyszer, hogy az életben nincs kevésbé fontos. Amikor valami közel kerül hozzánk anélkül, hogy számítanánk rá kérdezés nélkül válik azzá. Nem lesz semmi ami megkérdőjelezné, mert a nap végén az számít, hogy ki az akiben igazán önfeledten otthon lehetünk a hétköznapokon is, amiben vannak feladataink. Akivel önmagunk lehetünk anélkül, hogy szerepet kelljen játszanunk.

olvass tovább